2009 december 4. | Szerző: boszem |

 Hihetetlen, de amikor elkezdtem az írást, valamikor augusztusban, arra gondoltam, hogy ez egy rendszeres, napi cselekedet lesz részemről; amolyan sajátos, titkos rituálé. Hát, nem az lett….

Pedig történt velem egy és más e röpke 4 hónap alatt; jó és rossz egyáltalán. Köztük az is, hogy az ősz gyarapította éveim számát, ezáltal visszatekintéseim ismét gyarapodott; még több múltbeli visszatekintéssel rendelkezem, ami nem áll egálban bölcsességemmel. Holott ez lenne a kézenfekvő; minél öregebb, annál bölcsebb.

Annyi mindent máshogyan képzeltem még úgy öt évvel ezelőtt. Például, hogy megajándékozom magamat még egy 24 órás “aggódnivalóval”, amely most végre nőneműre sikerül; hát ez is elmaradt…. Helyette most csupán egy kiskamasszal harcolhatok a nap 24 órájából mindössze 4 órát, mivel az embernek munka utántól lefekvésig ennyi ideje marad egy emberpalánta nevelésére….

De egy dolog mindenesetre egy jó ideig jókedvre derít, ha felidézem, mégpedig nemrég megejtett 20. általános iskolai találkozóm, melyre várakozásomat felülmúlva az osztály 75%-a hajlandóságot mutatott eljönni; az egyedüli én voltam közülük, aki majd 3 órát utazott ezért; talán ezért sem volt ez a gesztus mellékes részükről, hogy nem hiába tettem meg ezt az utat azért, hogy láthassam őket.

Istenem, 20 év rengeteg idő és hihetetlen, hogy emberek mennyit változnak ennyi idő alatt…